péntek
eszti, éva
este egyedül elmenni bal2be, ottlenni ágival, ági hazamenni, dorcóval lenni, dorcóék elmenni, bodrival lenni, bodri kikísérni béketérre, timi haza buszozni, timi aludni..
szombat
timi felkelni, a délelött eltellni, utána nórival lenni, aztán ubiva lenni bal2be, ott találkozni sok emberrel, béketérre menni ubival, hazabuszozni, aludni..
vasárnap
felkelni, aputól eljönni, találkozni bodrival, filmet nézni, hazajönni, ittlenni
anya: de miért találkozol ennyi fiúval?
de nem azért találkozok velük mert most akkor hajtanék rájuk. nem, hanem azért mert nem akarok nem csinálni semmit. legalább próbálom lefoglalni magam örüljön neki. és azt sem tudja megérteni hogy a barátaim..:)
és még több emberrel fogok találkozni, mert kezdtem elhanyagolni őket. de bepótolom
"Mosolygott mindig. Mélabús mosoly,
Melyben sugár s könny lágyan összefoly.
Jól tudtam, hogy nagy, nagy bánatja volt.
Nem láttam mégse bájosabb mosolyt.
Faggattam, kértem: Nos, mi bántja hát?
De mást nem láttam, csak szép mosolyát.
Rajtam pihent a könny-áztatta szem,
S mosollyal mondta: Nem fáj semmi sem!
Mint vándor-angyal járt e bús világban.
Ha égre nézett, mosolyogni láttam.
Úgy tetszett nékem: a magasba fönt
Mosolygó szemmel társakat köszönt.
Utólszor láttam. Sírtak körülötte.
És ő mosolygott. Némán. Mindörökre!"
eszti, éva
este egyedül elmenni bal2be, ottlenni ágival, ági hazamenni, dorcóval lenni, dorcóék elmenni, bodrival lenni, bodri kikísérni béketérre, timi haza buszozni, timi aludni..
szombat
timi felkelni, a délelött eltellni, utána nórival lenni, aztán ubiva lenni bal2be, ott találkozni sok emberrel, béketérre menni ubival, hazabuszozni, aludni..
vasárnap
felkelni, aputól eljönni, találkozni bodrival, filmet nézni, hazajönni, ittlenni
anya: de miért találkozol ennyi fiúval?
de nem azért találkozok velük mert most akkor hajtanék rájuk. nem, hanem azért mert nem akarok nem csinálni semmit. legalább próbálom lefoglalni magam örüljön neki. és azt sem tudja megérteni hogy a barátaim..:)
és még több emberrel fogok találkozni, mert kezdtem elhanyagolni őket. de bepótolom
"Mosolygott mindig. Mélabús mosoly,
Melyben sugár s könny lágyan összefoly.
Jól tudtam, hogy nagy, nagy bánatja volt.
Nem láttam mégse bájosabb mosolyt.
Faggattam, kértem: Nos, mi bántja hát?
De mást nem láttam, csak szép mosolyát.
Rajtam pihent a könny-áztatta szem,
S mosollyal mondta: Nem fáj semmi sem!
Mint vándor-angyal járt e bús világban.
Ha égre nézett, mosolyogni láttam.
Úgy tetszett nékem: a magasba fönt
Mosolygó szemmel társakat köszönt.
Utólszor láttam. Sírtak körülötte.
És ő mosolygott. Némán. Mindörökre!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése