I see human, but not humanity.

Nem, nem felesleges, tudni akarom minden nap, amikor csak eszedbe jut.

Mióta hazaértem tegnap a legutolsó osztálykirándulásomról, azóta 17.5 órát aludtam. Nem aludhatok többet, mert annyira fáj a fejem ettől a sok alvástól (meg a pocim, de az nem ettől), hogy mozdulni nem bírok. Érzem a kalória-, víz- és oxigénhiányt. De ha nem alszok el, akkor reggel megint nem tudok felkelni, majd elmenni iskolába, és akkor megint az utolsó órára megyek csak be. Tanácstalan vagyok. Sétálnom kéne, de egyedül nem fogok elmenni. Kérem a tanácsokat! Persze, nem is kelletek.


Nem, nem fogtok megváltozni. "S szólt a Holló: "Sohamár!"

Elképedek.
Elképedtem.

Imádom, amikor a hajam csak kóc

déjà vu

Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy lehetek ennyire mazochista, mert direkt csinálom, teljesen tudatosan. Vágyom arra, hogy fájjon valami ott bent, majd utána elmúlik, és az az érzés, ami akkor kerít hatalmába, leírhatatlan. Olyan érzés, ahogyan a filmben mondják, amit egyszerűen képtelen vagyok egyben megnézni. Szóval, hogy a lány kiskorában, amikor a sarokban állt, és ürítenie kellett, akkor mindenáron visszatartotta, és hogy az az érzés. Na, amúgy tök nem ilyen. Szóval, csak jó. Tudom, ha nem lennének ezek a hullámvasutak, akkor egyáltalán nem ez lenne, ami rossz lenne.
Mondhatni majdnem megvan a saját kék virágom. Persze, ha lenne se ismerném fel ezt a szimbolikus szart, hogy leszakítsam. Meg amúgy sem dél van. hablabla.