Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy lehetek ennyire mazochista, mert direkt csinálom, teljesen tudatosan. Vágyom arra, hogy fájjon valami ott bent, majd utána elmúlik, és az az érzés, ami akkor kerít hatalmába, leírhatatlan. Olyan érzés, ahogyan a filmben mondják, amit egyszerűen képtelen vagyok egyben megnézni. Szóval, hogy a lány kiskorában, amikor a sarokban állt, és ürítenie kellett, akkor mindenáron visszatartotta, és hogy az az érzés. Na, amúgy tök nem ilyen. Szóval, csak jó. Tudom, ha nem lennének ezek a hullámvasutak, akkor egyáltalán nem ez lenne, ami rossz lenne.
Mondhatni majdnem megvan a saját kék virágom. Persze, ha lenne se ismerném fel ezt a szimbolikus szart, hogy leszakítsam. Meg amúgy sem dél van. hablabla.