Az emberek nem kedvesek.

Tényleg nem. De mindegy.

Ez annyira kevés ide, de a tumblr meghódított és magával ragadott. Tényleg. Ilyen nevekkel, hogy "my ex found on facebook"  "irodalmi rohamosztagos" "isten állatkertje" "your mom is a pornstar" "vader és not my dad"
Elvesztem a képek világában. Te jó ég.
Szívesen megvendégelek itthon akárkit egy teára, akinek van sütije.

Nem volt szép.

bécsi móka.

Úgy jöttél oda hozzám, mint egy kislány, aki egy játékot látott, és szeretné megkapni. Tényleg nehéz ellenállni a csillogó szemeidnek, amik várják a pozitív megerősítést. De egyszerűen ha hazudnék neked, az felemésztene belülről. Ezért vállalom a "gonosz" szerepét (mert néha gonosznak és rosszakarónak hisszük, aki az igazat mondja), aki tényleg meg fogja neked mondani az igazat. Talán ezért nem jöttök már hozzám oda, hiszen ti is tudjátok, hogy a válaszom az igazságot mutatja. Ezt egyszerűen nem tudjátok elfogadni legbelül. Miért is ne etetnétek magatokat a remény édes érzetével? A végén összetörhet..az majd szörnyen fog fájni. Akkor jön a mondat "ha ezt valaki akkor mondta volna..". Kicsi szívem, én mondtam.

".."

Ott teszel nekem keresztbe, ahol csak tudsz. Nem tudom mit tettem ellened.

Nothing

Yeah. This is me.

Neked még mindig rohadt jó az ízlésed.

Fanny: Timi, te már olyan tapasztalt vagy. Annyi barátod volt..
Timi: Ja bazdmeg, mindegyik elhagyott.

Fanny: nem értem, hogy tudnak más emberek több évig is boldogan élni együtt.
Timi: én sem. majd ha sikerült 2 évig egyhuzamban boldognak lenni, akkor közlöm hogyan sikerült.

Egyik nap felkeltem, és szemembe sütött a nap. Természetesen elfordultam másik irányba, de valamilyen különleges módon visszakeveredtem a napos helyre. Ekkor kinyitottam a szemem, majd észre vettem a porszemeket a levegőben. Hirtelen beugrott egy magyar fakos pillanat. "Tudjátok a hazugság olyan, mint porszem a levegőben.. Nem látod, majd hirtelen jön egy napsugár és megvilágítja őket.." Ezért szeretek oda járni, és azt sem bánom ha másfél óráig ilyeneket kell hallgatnom.

Érdekes, hogy egész nap azon gondolkodtam, melyik számot énekeltem tegnap. A "szemembe sütött" résznél hirtelen beugrott. Ilyenkor imádom az életet.

időben kapom meg az 1 éves képeket

hm.

Ádám..sajnálom, hogy csak most. De már megértem, miért utáltál..vagy utálsz. Nem ez a lényeg. Csak, hogy értem, és sajnálom.

VALÓSZÍNŰLEG AZÉRT NEM MONDOM EL, MERT NEM AKAROK RÓLA BESZÉLNI. ROHADT NEHÉZ LEHET MEGÉRTENI! DE TÉNYLEG..EGYSZERŰBB KIFORGATNI A SZAVAIMAT, HOGY 'DE IGEN IS VAN KÖZÖM HOZZÁ STB'.. NEM, NINCS. AZ ÉN DOLGOM. ELMONDOM, HA AKAROM. EZEK SZERINT NEM AKAROM. ÉN SEM FOGOK ERŐLKÖDNI, HOGY MONDJ EL VALAMIT, HA NEM AKAROD. CSALÁDI IDILL..NA PERSZE.

Talán amikor megkérdeted, mi volt tegnap, nem véletlenül nem mondtam el. Annyit mondtam, semmi különös. Mert nem akartam elmondani, ha úgy is tudod, minek róla beszélni?

félek.

anya: mikor jössz?
t: hát lehet, hogy nagyon hamar..
anya: baj van?
t: nincs..
anya: jó. Csak ne sírj.

Félek, hogy fájni fog. Hiszen ez sosem kellemes. Nem akarok szomorú lenni. Nem akarok felejtő vásárlást. Nem akarok senkinek nem kelleni. Nem akarok sírni, és egy oylan embert akarok, aki majd nem akar magától eldobni és én sem őt. Ajj. De a hülye remény még ott van. Bassza már meg.