Ha tudnátok mennyire idegesítő a létezésetek. Éltek, szinte körülöttem, akármikor akárhol láthatlak titeket, majd találkozhat a tekintetünk. Tényleg, néha elképzelem, hogy megöllek titeket, de miért tenném, nem is lenne jobb. Aztán elképzelem, hogy én mentelek meg titeket a haláltól, és ezzel szinte úgy éreznétek ezt meg kell hálálnotok, ami azt jelentené, hogy kedvelnetek kéne, én pedig kérném, hogy ne tegyétek. Akárhogy is nézzük, ugyanoda lyukadok ki, így vagy úgy, de megszűntök számomra létezni szépen lassan. Tényleg zavaróak vagytok, még akkor is, ha éppen tök nyugodtan olvadok bele a környezetembe, és lemegyek alfába. Pedig szinte nem is ismerlek titeket, de mégis, tudom, mit gondoltok, és fogalmatok sincsen, mennyire hasonlítunk.