"Mindig van egy pont, ahol az út kettéválik. Abban a hitben válunk szét,
hogy az útjaink egyszer újra összefutnak. Ahogy távolodunk az úton, a
másik egyre kisebbnek tűnik. De nem baj, egymásnak vagyunk teremtve.[...] Az ember egyszer csak rádöbben, hogy vége, végleg. Nincs visszaút, érzi
az ember. És ekkor jön el a pillanat, mikor felidézzük, hogy is
kezdődött, majd rájövünk, hogy már jóval azelőtt, mint gondoltuk volna.
Az emberben ekkor tudatosul, hogy minden csak egyszer történik meg és
bármennyire szeretnénk, ugyanaz az érzés már soha nem lesz meg. Soha
többé nem érezzük magunkat három méterrel a felhők felett."
Tényleg senki ne nézze meg. Fél órája végeztem, és azóta a hatása alatt vagyok. Nem bírom én ezt a stresszt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése