Néha könyörögni tudnék a lábaid előtt csúszva, hogy ne lélegezz. Persze, ettől nem halnál meg, mert az ember nem tudja úgy megölni magát azzal, hogy nem lélegzik. Kérlek, akkor csak csináld máshogy. Mert ahogy ezt a tevékenységed folytatod, és én erre hetente egyszer ráeszmélek ott a semmiben, az kiborító. Persze, ettől függetlenül te vagy az egyik lételemem.

Személy 1: Akárhogy is vesszük, te vagy az egyetlen, aki érthet. Jóba sem vagyunk, de egyszer egészen közel kerültem hozzád, amikor ugyanaz történt mindkettőnkkel. Mármint akkor még nem tudtam, hogy ugyanaz, nemrég eszméltem rá. Azon a napon értetlenkedve néztem rád, hiszen tudtál nem arra gondolni, hogy ez megtörtént, és meg fog megint. Mégsem vagy itt, ágyban fekszel, mert sebzett lettél. Egy sebzett madár, aki zuhan le..ahogyan a te karriered. Pedig szépnek indult minden, világot láttál, majd visszatértél hozzánk. Mindig visszajöttél, sok élménnyel. Attól függetlenül, hogy milyen voltál, és most mennyivel rendesebb és viccesebb vagy, én nem tudom elfelejteni ennek hatására azokat, amiket 9-ben az embertársaid fejéhez vágtál. De talán elhalványul csöppet, és előtérbe kerül lassan a jó éned. Hiszen, a gecit úgy kell nyelni, mint a pálinkát. Sajnálom, vagy annyira nem is, de ez a mondatot örökké benne lesz a fejemben.

Mész, mit sem sejtve, és meglátod a körvonalat, a járást, majd meghallod a hangját. Kellemes és kellemetlen emlékek ütik fel a fejüket egyszerre lávakitörés szerűen. Csak vulkáni kiömlési kőzetek itt most kis szavacskák. Régen láttál, persze én nem. Mindig is ott voltál mélyen valahol, talán havi egyszer gondoltam is rád. De örülök, hogy beszéltünk, és ennél lyukadtunk ki, és tényleg buzis vagy.


Kíváncsi vagyok, mennem kell, várnak. Viszlát.

Ha lehetne egy kívánságod, mi lenne az?
Világbéke. Ne száradjon ki a Csád-tó

Beleeszi magát a tudatodba, majd utána ez fog felemészteni

Megdicsérted(és visszatekertél eddig tumblr-n), ezért kiteszem ide.

LEÍRHATATLAN

Timi, te miért nem tesizel?
Mészárlás van a bugyimban.
Imádtam a reakciókat.

Túl sok képet találok a webkamera albumba.

Eltűntél. Eltűntem, miért is lenne akárki hibája. Pedig még csak nem is vagy messze. Amikor messzebb voltál, ott 2500 km-re, még akkor is többet beszéltünk. Isten hozott itthon, a lány mellett, aki miatt ezt a hatalmas lépést is megtetted, üdvözöllek. Mondhatnám akármikor, hogy hiányzol, de nem tudom pontosan, hogy hiányzol-e. Amikor ezt a hatalmas dolgot megválaszoltam, azonnal buszra pattanok majd. JA, AZT SEM TUDOM HOVA KÉNE MENNEM PONTOSAN(fejmozgás). Csak ott bolyonganék a panelrengetegben, hátha rád találok valahol, és a legszebb az lenne, hogy lehet sikerülne.

Kérlek, ne unatkozz már!

Amikor 2 napja otthon ülsz, tanulsz, és inkább nem vállalod fel a bamba tekintetedet. Ja, és az egyetlen hely, ahova mész az a bolt, hogy elhallgattasd kívánós énedet.

De tényleg, nem értem, miért kéred ezt a szinte lehetetlen feladatot tőlem. Fogalmazzak meg egy ilyen felfoghatatlan dolgot. Ha meg tudnám fogalmazni, akkor már máskor is tapasztaltam volna ezt, és nem itt lennék, nem így. Persze, megpróbálhatsz lebeszélni, ami értelmes reakció lenne a jövőre nézve, de miért is hallgatnék én egy másik emberre, aki ugyanolyan önző, mint én. Kezdek begolyózni, pár órája folyton egy dallamot hallgatok ezzel az incredibox-szal. Ha sokat hallgatom még, lehet lebutulok arra a szintre, hogy csak ezt a hangot tudom majd kiadni, bár nem hiszem.

Ti meg csak ültök a sarokban, és jól szórakoztok egymással. Tökéletesen idilli pillanat lenne, és persze a lenne igazán felesleges oda, hiszen nem tudhatom nektek mennyire az. Szkeptikus vagyok ezzel most egy picit, mivel miért is lenne idilli. Egyikőtökben úgy is ott motoszkál az öregség aggasztó képe, hiszen a vénség puderral veré majd be hajaid, kitördeli kettőn kívül fogaid, és még sorolhatnám, de inkább olvasd el a könyvet. Miért is ne szúrnék ki veletek, hogy nekem jobb legyen? Mindannyian önzőek vagyunk, lsd: a mindennapokban. Mutasd csak a meztelen hátadat, majd rajzolok rá csodaszépet. Naponta eljátszuk a közös játékunkat, mely abból áll, hogy oximoronokat, paradoxonokat és metonímiákat keresünk egymás keze alatt, s lába fölött. Így vigyázunk egymásra, tudtunk nélkül, az ablak melletti kis padunkban, ahonnan az embereket kémleljük a szomszéd házban. Kívülről tudjuk, mikor jön a postás, és ők még csak nem is látnak minket. Mintha be lennénk burkolózva egymás szárnya alá, s elvetemült pillanatainkban integetve próbáljuk felhívni magunkra az öregek figyelmét. Sosem fog sikerülni, tudomást sem vesznek rólunk, vagy várjunk csak..egy ember mégis morog egyet a hófehér bajusza alatt, kicsit hasonlít Hulk Hogan-re.

Lehet, hogy ott kéne élnem. Ott olyan gondtalannak tűnik minden, mint a magyar Ugaron a dudvákkal, meg a mohákkal. Az ablakon beszűrődik félpercenként egy-egy ordítás, és vele szivárog be az eső illat. Megtölti a szobámat, úgy szeretem. Te meg Nápolyi, már régen nem vagy velem. Talán még nem is tudod pontosan, és csak nekem tűnt fel. Fújfújfúj.

Soha többet nem szeretnék aludni.