Személy 1: Akárhogy is vesszük, te vagy az egyetlen, aki érthet. Jóba sem vagyunk, de egyszer egészen közel kerültem hozzád, amikor ugyanaz történt mindkettőnkkel. Mármint akkor még nem tudtam, hogy ugyanaz, nemrég eszméltem rá. Azon a napon értetlenkedve néztem rád, hiszen tudtál nem arra gondolni, hogy ez megtörtént, és meg fog megint. Mégsem vagy itt, ágyban fekszel, mert sebzett lettél. Egy sebzett madár, aki zuhan le..ahogyan a te karriered. Pedig szépnek indult minden, világot láttál, majd visszatértél hozzánk. Mindig visszajöttél, sok élménnyel. Attól függetlenül, hogy milyen voltál, és most mennyivel rendesebb és viccesebb vagy, én nem tudom elfelejteni ennek hatására azokat, amiket 9-ben az embertársaid fejéhez vágtál. De talán elhalványul csöppet, és előtérbe kerül lassan a jó éned. Hiszen, a gecit úgy kell nyelni, mint a pálinkát. Sajnálom, vagy annyira nem is, de ez a mondatot örökké benne lesz a fejemben.