Ti meg csak ültök a sarokban, és jól szórakoztok egymással. Tökéletesen idilli pillanat lenne, és persze a lenne igazán felesleges oda, hiszen nem tudhatom nektek mennyire az. Szkeptikus vagyok ezzel most egy picit, mivel miért is lenne idilli. Egyikőtökben úgy is ott motoszkál az öregség aggasztó képe, hiszen a vénség puderral veré majd be hajaid, kitördeli kettőn kívül fogaid, és még sorolhatnám, de inkább olvasd el a könyvet. Miért is ne szúrnék ki veletek, hogy nekem jobb legyen? Mindannyian önzőek vagyunk, lsd: a mindennapokban. Mutasd csak a meztelen hátadat, majd rajzolok rá csodaszépet. Naponta eljátszuk a közös játékunkat, mely abból áll, hogy oximoronokat, paradoxonokat és metonímiákat keresünk egymás keze alatt, s lába fölött. Így vigyázunk egymásra, tudtunk nélkül, az ablak melletti kis padunkban, ahonnan az embereket kémleljük a szomszéd házban. Kívülről tudjuk, mikor jön a postás, és ők még csak nem is látnak minket. Mintha be lennénk burkolózva egymás szárnya alá, s elvetemült pillanatainkban integetve próbáljuk felhívni magunkra az öregek figyelmét. Sosem fog sikerülni, tudomást sem vesznek rólunk, vagy várjunk csak..egy ember mégis morog egyet a hófehér bajusza alatt, kicsit hasonlít Hulk Hogan-re.