Úgy jöttél oda hozzám, mint egy kislány, aki egy játékot látott, és szeretné megkapni. Tényleg nehéz ellenállni a csillogó szemeidnek, amik várják a pozitív megerősítést. De egyszerűen ha hazudnék neked, az felemésztene belülről. Ezért vállalom a "gonosz" szerepét (mert néha gonosznak és rosszakarónak hisszük, aki az igazat mondja), aki tényleg meg fogja neked mondani az igazat. Talán ezért nem jöttök már hozzám oda, hiszen ti is tudjátok, hogy a válaszom az igazságot mutatja. Ezt egyszerűen nem tudjátok elfogadni legbelül. Miért is ne etetnétek magatokat a remény édes érzetével? A végén összetörhet..az majd szörnyen fog fájni. Akkor jön a mondat "ha ezt valaki akkor mondta volna..". Kicsi szívem, én mondtam.
Tudod...(csak magamról tudok beszélni)akármit tettem az életben, ami fájt, esetleg szégyenlem, nem bántam meg, és valószínüleg újra megtenném, mert ebből tanultam. Úgyhogy,szerintem nyugodtan hagyd meg neki/nekik, ezeket az "élményeket" mert az ember, igazán a saját kárán és tapasztalataiból tanul, máséból amúgy sem fog...soha:)
VálaszTörlésNe is érdekeljen, ha nem kérik a véleményed, mert az embernek átlagosan ilyen helyzetekre van szüksége. Viszont, ha megkérdeznek, kíméletlenül csak az igazságot:D Aki meg sír, hogy "ha ezt valaki akkor mondta volna..." mondd neki nyugodtan, hogy örülj,legalább nyertél egy tapasztalatot! :)
Tudod ez Timi beszél Timihez néha Timikről beszélgetés volt.
VálaszTörlésNos nem tudom eldönteni melyik helyzet a dúrvább. De mivel én is(meg úgy remélem mindenki tesz ilyesmit) érthető.
VálaszTörlésCsak eljátszottam a gondolattal:D
VálaszTörlés