Igazából most úgy indultam neki, hogy úszok holnap. Csak sajnos ez az elhatározásom egyre erőtlenebbé válik. Ahj. Pedig kéne. Tudom, hogy kéne. De az eddigiekre is olyasmi vett rá, amire még várhatok egy ideig. Mindegy reggel majd felkelek, felveszem a fürdőruhám..belenézek a tükörbe, és azt mondom "oké menjünk úszni". Leveszem, elpakolom, és már ott is vagyok. Timi szerintem nem halsz bele abba a 20 hosszba. Nem, tényleg nem. De most, hogy leírtam..hát..így már minden kis porcikám tiltakozik ellene. Remélem legalább a külső medencébe leszünk, ami hideg. Akkor pedig libabőrös leszek, amit imádok. Talán még jobban beteg is, ami megakadályoz abban, hogy menjek kirándulni és a következő uszi órám is meghiúsítja. Akkor legalább nem fogom úgy érezni, hogy elpazarolom a hétvégém és a hetemet is.
Kb a héten nem látok senkit, akit szeretnék. Persze ti a mindennapjaimban ott vagytok nekem, és imádlak titeket. De akik nincsenek, azok is kellenek. Hihetetlen, hogy egy hétig nem is látlak titeket. Ilyenkor van bennem az az érzés, hogy el fogtok felejteni, mire ráérnék.. De nem fogtok. Ha megróbálnátok sem menne. Aki ilyennel próbálkozik, azt úgy megölelem, mint még senkit. Akkor majd hiányozni fog a "félek, hogy összetörlek" ölelésem.
Szép álmokat.
Önnek is, meg Önnek is, no meg Önnek. Neked is és Neki is. Nektek is ott hátul. Nektek meg főleg..ott elől.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése