Sajnos, akaratom ellenére, de látom a végét. Egyszerűen megérzés. Aztán amikor pillanatok múlva elfelejtek belegondolni, akkor a boldogság mámora uralkodik el rajtam. Bár ez ritkán van, nem lehet, nem belegondolni. Nem érzem, hogy felesleges volt belekezdeni, de ha azok a napok nem lettek volna, akkor nem írnék ide semmit. Félek a mai naptól, és a holnapi naptól is. Persze ezt nem egy dologra értem, sőt többnyire ezek a mondatok a fejemben lévő vihar részei. Kihagyok pár gondolatot, természetesen haszontalanok lennének. Ezek is azok. Csak most szünetet tartok a nagy munkában, és idekeveredtem. Minden gondolatom ebből áll, te jó ég.
Persze csak hadoválok ERRŐL meg ARRÓL. Két külön dolog, annyira nem is fontosak. Nem függ semmi különös. Csak mindkettő szörnyű lenne. Ti meg csak néztek, és remélitek a legjobbakat, de alig tudtok valamit. Talán meg kell ejteni azt a szokásosat, áhh dehogy. Nem értem, miért uralkodtak el rajtam a negatív gondolatok.
ui.: Ha te meg te véletlenül idekeveredsz, azonnal írjatok vissza az üzeneteimre, és az email-jeimre. Igazán megnyugtató lenne olvasni/látni/hallani, hogy nem zuhantatok le.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése