faust kettő.

"Oly szép vagy, ó ne szállj tovább."

Igen, végül is az volt az a pillanat, amikor maradéktalanul boldog voltam. Szóval Mefisztó, kiszorultál az alkuból, amit egy unalmasabb emelt magyar órán kötöttünk, amikor a háttérben Szűcsné örömteli hangja zengett. Persze csak én magammal egyezkedtem ezt az egészet, de végül is a pillanat, amit kerestem eljött. Biztos vagyok benne, hogy lesz még több ilyen is, és hogy volt már, de most eszembe is jutott, hogy az ott az. Pedig nem volt nagy dolog (de egy csöppet azért az volt). Nem, tényleg nem (de). Persze, egyszerű annak, aki a saját magával is alkut tud kötni. Akár most a lelkemet is eladnám neked, kedves Mefisztóm.

"Megáll az óra, mutatója
lehull, az én időm letelt."

Olyan éhes vagyok.